Cikkek

Interjú Bittner Meenakshi Dóra művészeti vezetővel

Bh: Mi az elképzelésed a Bharata Kultúrtér művészeti koncepciójával kapcsolatban?

B. M.Dóra: Magyarországon egyre több képviselője van a klasszikus indiai művészeteknek a zene és tánc terén is. Elsősorban nekik szeretnénk itt fellépési lehetőséget adni, de a környező országokban is, pl. Bécsben, Horvátországban vannak olyan művészek, akik magas szinten képviselik valamelyik klasszikus indiai művészeti ágat, rájuk is gondolunk és természetesen Indiából is szeretnénk vendégül látni művészeket. A világban szerencsénkre egyre nagyobb a fóruma ezeknek a művészeti ágaknak. Fúziókra is nyitottak vagyunk.

Másik fontos célunk, hogy a művészek fellépéseiken túlmenően workshop-okat, és előadásokat: ún. „lecture demonstration"-t is tartsanak a hazai érdeklődők számára.

Bh.: Kiknek szól egy ilyen workshop?

B. M.Dóra: Természetesen azoknak, akik már tanultak valamilyen indiai táncformát, vagy akik aktívan táncolnak, de olyan érdeklődőknek is, akik esetleg éppen itt érzik meg, hogy ez az ő útjuk. Tehát nincsenek kizáró okok, mindenkit szeretettel várunk. Fontos viszont tudni, hogy ez egy intenzív és komoly tréning.

Hamarosanegy indiai kathak táncosnőt, Pragati Anand-ot láthatjuk vendégül egy előadásra és workshop-ra is. Az észak-indiai kathak tánc Magyarországon még alig-alig képviselt, ezért ez egy hiánypótló kurzus.

Bh.: Mit jelent pontosan a" lecture demonstration", hogyan kell ezt elképzelni?

B. M.Dóra: Indiában nagy hagyománya van ennek az előadásformának, ott elsősorban a szakmának szól, egy-egy témával foglalkoznak behatóbban. Az előadás két részre oszlik: az előadó részben beszél az adott tárgyról, részben demonstrálja is azt, így nagyon plasztikussá válik mindaz, amiről szó volt.

Magyarországon sokkal nagyobb feladata van ennek az előadásformának: mindenkinek, a szélesebb közönségnek szól, aki szeretne többet tudni az indiai klasszikus művészetekről.

A Bharatában márciusban kezdődő előadássorozaton Dr. Saskia Kersenboom a dél-indiai klasszikus művészetek avatottját és színháztörténészt hallhatjuk: az előadás az indiai szakrális táncosnői kultúrát öleli fel. Úgy gondolom, ez az előadás mind a táncosok, mind a szélesebb közönség érdeklődésére számot tarthat, hiszen a téma egyik legelismertebb szakértőjét hallhatjuk.

Bh.: Ha röviden meg kellene fogalmaznod, mik azok az értékek az indiai kultúrában, amiket nagyon fontosnak tartasz, amit szeretnél megismertetni a magyar közönséggel is, hogyan foglalnád ezt össze?

B. M.Dóra: Nagyon fontos, hogy ne gondolkozzunk beszűkülten a világról, a kultúráról, mintha a „kultúra" Európa, a nyugat kiváltsága lenne. Minél több oldalról látjuk az össz-emberi kultúrát, annál bölcsebb nézőpontot kaphatunk, annál pontosabb képünk lesz. Rálátunk és megértjük a különböző kultúrákat, és nemcsak ösztönszerűen, vagy a felszínt érintve.

Én például a színház felől közelítettem az indiai kultúra felé. Valahová máshová vágytam, és egy-egy workshopon, előadáson keresztül eljutott hozzánk valami az ázsiai művészetekből, színházból. Magával ragadott az a mély, sűrített tudás, ami összerakódik ezekben a tradíciókban: a színháznak a rítussal való egybenőttsége. Mi ugyan álmodozunk erről itt Európában, de nem igazán érezzük, ott pedig ez természetes. Abban a pillanatban, mikor találtam egy ösvényt, ami errefelé vezetett, már nem tudtam róla letérni, míg végül teljesen átformálta az életemet.

Azt gondolom, hogy ha egy európai táncos elmélyül ebben a hagyományban, akkor részesévé válhat vagy egy olyan tudást kaphat, amitől gazdagodik művészete, jobban megérti a saját pozícióját, kulturális hovatartozását is. Olyanok is vannak, akik úgy gondolják, hogy őket ennek a művészeti formának csak egy része érdekli. Ez egyébként a tipikus európai hozzáállás – nincs ebben semmi meglepő, a nagy kultúrák így olvasztják magukba más nagy kultúrák elemeit. Az viszont nagyon fontos szerintem, hogy ne egy felszínes, hanem egy valódi tudás öröklődjön tovább nyugat felé.