Rúpa Gószvámí verse Vrindávanról

bandhu szange dzsadi taba ranga pariasz thake abhilasz

tabe mor katha rakha dzsejo naka dzsejo naka

vrindavane kesitirtha ghater szakas

najane bankina-drsti mukhe manda-hasz

Ha világi kapcsolatokra és örömökre vágysz, véletlenül se menj Vrindávanba! Ha pedig odakeveredtél, akkor messziről kerüld a Jamuna parti Kési Ghátot, mert nagy veszély leselkedik ott reád! Hogy mi ez a veszély? Maga Srí Hari, Krisna, akit Góvindaként is ismernek. Ha egyszer odamegy valaki és találkozik vele, akkor soha többé nem tud visszatérni a röpke világi örömökhöz.

Kommentár:

Legutóbbi indiai utamon egy jó barátom arról beszélt nekem, hogy valaki óvta őt attól, hogy Vrindávanba menjen. Nem igazán értettem, hogy adhat valaki ilyen tanácsot, hiszen Vrindávan az a hely, ahova minden hindu igyekszik életében legalább egyszer elzarándokolni. Olyan hely, ami valami megmagyarázhatatlan oknál fogva rabul ejti az odalátogatót. Lehet, hogy ottlétekor ezt nem is igen érzem, de nem volt még olyan, hogy ne könnyeimmel küszködve hagytam volna el Vrindávant.

Rúpa Gószvámi középkori szent, a hinduizmus kiemelkedő reformátora bőséges irodalmat hagyott hátra. Egyik versében találtam rá a most idézett néhány sorra. Olyan vers ez, hogy az ember nem tudja, nevessen, vagy sírjon, nehéz volna eldönteni, hogy a költő jókedvében humornak szánta e néhány sort, vagy egyfajta iróniának. Hiszen az ember oly ostoba módon, görcsösen ragaszkodik az átmeneti apró örömökhöz, nem hajlandó életén változtatni, nehogy a vélt örömcseppek elapadjanak. Rúpa Gószvámí sorait értelmezve, ha Vrindávanba mennénk, akkor ott találkozhatnánk Srí Harival. Hari Isten egyik neve, ami tolvajt jelent. Milyen hely ez a Vrindávan, ahol tolvaj az Isten, mi ez az egész? - gondolhatná valaki. Isten pedig valóban tolvaj. Szívek elrablója.

Vrindávan pedig nem más, mint az a hely, ahol az önzés helyett az odaadás hatja át a szíveket, ahol nem elvenni, hanem adni akarnak. Tehát, a vers a következőképpen (is) fordítható: Aki az odaadás világába lép, az láthatja Istent. S aki megízlelte az odaadás nektári ízét, azt többé nem érdekli az önzés és a kihasználás hamis világa.